Bővebben a könyvről:

James Harvey Robinson (1863. június 29 – 1936. február 16.) egy amerikai történész és filozófus. Történelmet tanított a Pennsylvaniai Egyetemen, majd a Columbia Egyetemen. 

Azonban 1919 májusában az akadémiai szabadság körüli viták miatt felmondott, az Új Társadalomkutatási Iskola (New School for Social Research) egyik alapítója lett, és abban a megtiszteltetésben részesült, hogy ő lett az első igazgatója.

Robinson korát megelőzve írásai és tanításai az emberiség fejlődését és az „új történelmet” voltak hivatottak bemutatni.  

Egy döntő játékos volt, és fontos hatással bírt a történelem tanulmányozásában és tanításában. Újszerűen gondolkodó tanárként hangsúlyozta a metafizika alapelveit és más újkori tudományokat. Munkássága nemcsak úttörőnek, de egyben géniusznak is számít.

Ahogy a régi mondás tartja, az embereket inkább a dolgokról alkotott véleményük, mintsem maguk a dolgok kínozzák. A könyv célja, hogy igazolja azt a problémát, bemutassa azokat a nehézségeket, amelyek útját állják egy jótékony mentalitás váltásnak és érthetően rámutasson azon intézkedésekre, amelyeket meg kell tenni az említett nehézségek legyőzése érdekében.

Ahogy írja a szerző, úgy tűnik,hogy a világnak erkölcsi és gazdasági megújulásra van szüksége, melyet veszéyles halogatni, ám egyenlőre lehetetlen elképzelni, nemhogy irányítani! Új szemléletmódot kell kialakítania az embereknek, hogy meg tudjunk bírkózni az egészen kivételes körülményekkel, és kiaknázhassuk lenyűgöző ismereteinket, tudásunkat. Szabaduljunk meg az eddig dédelgetett előítéleteinktől és nyissuk meg az elménket!

Ha készen áll az olvasó, érdemes mielőbb elolvasni ezt a nem mindennapi művet!